De ön értelmezte úgy a hiradó.hu-nak az eredményeket, hogy az Árpád-ház esetében kizárta a finnugor eredetet.
Én mindig arról beszéltem, ami a tudományos publikációban is benne van, de egy rövid cikkben ezt nem lehet részletezni.
Sok-sok generáció az iskolában azt tanulta, hogy finnugor eredetűek vagyunk, az utóbbi időben azonban bebizonyosodott, hogy ez a rokonság nyelvi és nem etnikai.
Ezért mondtam azt és hangsúlyozom most is, hogy a finnugor nyelvcsalád zömmel az N1b haplocsoporthoz tartozik, ami nem egyenlő azzal a haplocsoporttal, amit az Árpádok génjei hordoztak. Az etnikumot a népet alkotó családokban, férfi és női ágon öröklődő génszakaszok jellemzik leginkább.
A finnugorok is Eurázsiában vannak, nem?
De, természetesen. Ugyanakkor Eurázsiában az R1a génszakasz a leggyakoribb. Ezt lehet majd pontosítani a további kutatások során, illetve már most is vannak eredményeink, de mivel ezeket még nem közöltük, erről nem beszélhetek. Így kívánja a tudományos írások közlésének etikája.
Akkor csak annyit mondjon, hogy ezek az eredmények is olyan nagyot fognak szólni, mint a mostani?
Természetesen, azoknak is meglesz a maguk tudományos értéke.
III. Béla csontjait elemezték, de az Árpád-ház akkorra már rengeteget keveredett más házakkal. Egy ilyen génkoktélból hogyan lehet kihámozni a lényeget?
Az apai Y kromoszómában van egy olyan szakasz, ami apáról fiúra nemzedékeken keresztül öröklődik, és nem változik. Tehát ilyen szempontból mindegy az, hogy anyai ágon mi történik. III. Béláról tudtuk, hogy III. Béla. Meghatároztuk az Árpádokra jellemző génszakaszt és egy másik csontvázban ugyanúgy meghatároztuk ezt a génszakaszt és mivel egyezett, gyakorlatilag száz százalékos biztonsággal kijelenthetjük, hogy ő is egy Árpád-házi férfi volt.
Azt lehet tudni, hogy a másik csontváz kié volt?
További vizsgálatokkal közelebb juthatunk az igazsághoz, valószínűbb, hogy a felmenők között van, de lehet leszármazott is.
Honnan szerezték a másik csontvázat?
Lényegében a székesfehérvári, Szent István által épített bazilikából, ahová sok magyar királyt temettek, de feldúlták a törökök, a zsoldoshadseregek kifosztották és a csontokat szanaszét dobálták. Egyetlen egy síregyüttes maradt fenn bolydítatlanul, ahonnan 1848. december 5-én és 12-én az akkori kor módszereivel III. Bélaként és feleségeként azonosították, majd kiemelték a csontvázakat, évtizedekkel később pedig Budapestre szállították őket. Ebben egyetért szinte mindenki. Egy szórványos felvetés feltételezte csak, hogy a férfi csontváz, Könyves Kálmán királyunké. A vizsgálatok során azonban mi is meg tudtuk erősíteni, hogy nem lehet Könyves Kálmán király csontváza, ugyanis az intézetben az összes csontról CT-felvétel készült, és a vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a csontváz nem lehetett az övé, hiszen a koponyán nem fellelhető annak a tályogképződésnek a nyoma, amely a krónikák szerint a király halálát okozta. III. Béla, felesége és a mélyebbre temetett személy sírgödrei egymás mellett helyezkedtek el a síremlékben. III. Béla és felesége csontvázával együtt átszállított harmadik csontváz bizonyult a vizsgálataink szerint Árpád-házi eredetű férfi csontváznak.
Annak idején azokat a megmaradt csontvázakat, csontokat, amikről azt gondolták, hogy királyi maradványok, szállították át a Mátyás-templomba. Összesen 11 csontvázról van szó, amelyekből tízet vizsgáltunk.